A japán stílussal kapcsolatban szerintem joggal merülhet fel a kérdés, hogy van-e létjogosultsága egy európai környezetben, és mennyire lehet itthon érvényesíteni azokat az elveket, melyek az ázsiai embereknek lételeme. Szerintem – sok más stílushoz hasonlóan – itt is az a lényeg, hogy a megrendelőnek tetsző és kényelmes, megvalósítható „japános” enteriőrt alkossunk.
Nézzük, mik a stílus jellemzői:
A stílust a visszafogott minimalista nyugalom jellemzi, és alapvető követelménye a természettel való szoros kontaktus. A japán otthon a béke és a nyugalom szigete, a zen harmóniája.
A természet közeli érzetet erősítik a nagy ablakfelületek, melyek elhúzásával a lakás szinte egybeolvad a természettel. Ha ez nem valósítható meg, akkor hozzuk be a lakásba a természetet, a japán stílus által kedvelt növényekkel, a bonsai, bambusz, pálmák és orchideák ideálisak ehhez. De mindig tartsuk meg a színek semlegességét.
A japán otthonokban rendkívül fontos a helytakarékosság, ezért az épített falakat fából készült tolóajtókkal helyettesítik, amely olyan jellegzetes, hogy azonnal eszünkbe jut, ha egy japán enteriőrre gondolunk. Ezeket a könnyedén és halkan, sínben közlekedő tolóajtókat shoji-nak (ejtsd: sodzsi) hívják. A fa keretbe szép textúrájú, finom fényáteresztő papír van feszítve, ezt hívjuk rizspapírnak, melynek egyébként semmi köze sincs a rizshez. A shoji ajtókkal a terek tetszőlegesen leválaszthatók és összenyithatók, mellyel az intimitás megoldható – a hangszigetelés azonban kevésbé…
Fa minden mennyiségben, a japán stílus a természetközelisége miatt igényli a sok fát, mely lehet bambusz, juhar, ciprus, és vörös fenyő, mindegyik a saját természetes színében megtartva.
A japán stílus színei – a fentiekből következően – a természetben megtalálható egyszerű, tiszta színek, a tört fehér, a barnák, zöldek és szürkék.
Belépve a lakásba, az előszoba a lakás fontos része, itt kell a cipőt levenni és házipapucsra cserélni. A cipőt egy külön kis helyiségben, elzárható szekrényben kell hagyni. Az előszoba tiszta vonalvezetésű, kövezett helyiség, sok fával és természetes fénnyel.
A japán fürdőkultúra alapvetően eltérő az európaitól. A japánok a mi kádjainkhoz képest kisebb, de mélyebb merülő kádat használnak a fürdőszobában, melyben meditálás céljából üldögélnek zuhanyzást követően. Így a kádfürdőzés nem a tisztálkodáshoz kapcsolódik, hanem az a célja, hogy a nyakig erő melegvízben a gondolatok lecsillapodjanak, és a nyugalom, békesség járja át a testet. Ez jó, nem? 🙂
A japán bútorok alacsonyak. Szerintem ez a legkritikusabb része a japán enteriőr itthoni megvalósításának, mert teljesen idegen a mi kultúránktól, azonban enélkül nem lesz az igazi. Ha minden helyiségben következetesen ezt a stílust szeretnénk kialakítani, akkor el kell gondolkodni a normál étkezőszékek elhagyásán, mivel a japánok alacsony asztalnál, ülőpárnákon étkeznek. Jóval alacsonyabbak az ágyak, a dolgozóasztalok és a kisbútorok is. A ruhák tárolását külön gardróbhelyiségben oldják meg.
A japán stílus egyszerű és minimalista. A bútorok modernek, szögletesek és természetes fából készültek. A rendetlenség és a zűrzavar nem megengedett! 🙂
