A minimál stílus lakberendezői szempontból a legegyszerűbb, felhasználói oldalról viszont a legproblémásabb stílus. Lehet, hogy nem hiszik, de azonnal elmondom, hogy miért. 

Sok ember szereti nézegetni a lakberendezési magazinokban megjelenő minimál stílusú enteriőröket, nyugodt eleganciát árasztanak, a kevés bútor ellenére az összhatáson látszik, hogy igényes és drága. Minden harmonikus és egyszerű, sehol egy oda nem illő tárgy, és jól esik a szemnek végigsiklani a renden. 

És a minimál stílusnál ez utóbbi két megjegyzésen van a hangsúly! Az emberi természet olyan, hogy szereti gyűjtögetni a számára kedves tárgyakat, melyek érzelmeket váltanak ki, jó rájuk nézni. Lehet ez családi fénykép a nyaralásról vagy nagyi kedvenc vázája. 

Hát, ezeket mind el kell felejteni…. vagyis létezhetnek, de mélyen elzárva egy szekrénybe. 

Merthogy a minimál stílust nem csak kialakítani kell, hanem meg is kell tudni tartani, ami korántsem olyan egyszerű, mert nem enged semmilyen kilengést. Semmi stílusidegen dolgot, amely a puritánságot és a maximális rendet megzavarná. Ezért ez a stílus csak azoknak ajánlott, akik tudatosan ezt szeretnék, és mindezek ismeretében következetesen be is tartják az alapelveket. Cserébe az idegeket maximálisan lenyugtató, energetizáló teret kapnak, ahová jó hazatérni a hajszából, a városi zűrzavarból. 

MInimál stílusú tereket mutatok a galériában.

A stílus megtartással kapcsolatban egyébként hadd meséljek el egy történetet: a minimálhoz nagyon hasonló bauhaus híres építésze, Mies van der Rohe a Tugendhat-villába – az épületen kívül – maga tervezte a teljes berendezést is. A megrendelő család a beköltözést követő évben meghívta látogatóba az építészt, aki Grete és Fritz Tugendhat hálószobájában is talált egy-egy családtagot ábrázoló régi festményt. A búcsúzáskor van der Rohe megköszönte a szíves vendéglátást, és közölte, hogy legközelebbi látogatásakor meg ne lássa azokat a festményeket a falon…

(a képek nem saját munkák, kizárólag illusztrációk)